Könyv: Charlotte Roche: Nedves tájak

Ezt a könyvet már régebben olvastam, és azóta is tervezem, hogy megveszem, mert egyértelműen a gyűjteményemben a helye, és többször olvasandó műről van szó. Elég nagy port kavart a regény, én is szinte csak azt olvastam róla, hogy inkább pornográfia, mint irodalom és mennyire provokatív. Mivel szeretem a nem szokványos könyveket, ezért vágtam bele az olvasásába, és nagyot csalódtam, természetesen pozitívan. Persze a híreknek megfelelően van benne jócskán szexuális utalás és leírás, meghökkentő gondolatsor, a sztori lényege mégis egy fiatal lány magánya és lelki problémái. Az ezekre vonatkozó információkat csak úgy másodlagosnak feltüntetve tárja elénk az írónő, de ahogy mindennek megvan az oka, a lány viselkedését is ez váltja ki. Nem tudom, hogy tudnám feldolgozni, ha arra érnék haza, hogy az anyám meg akarja ölni magát és a testvéremet, és vajon mi fájna jobban: a tudat, hogy meg akarta ölni magukat, vagy a belül visszhangzó kérdés, hogy engem miért akart itt hagyni? A főszereplő Helen, akivel egy kórházban ismerkedünk meg, aranyerét kellett megműteni. Az ágyhoz kötöttségből adódó unalmában kezd el mesélni érdekes eszmefuttatásairól, miszerint szereti elcsócsálni a körme alól kiszedett száradt spermát, vagy hüvelyváladékát használja parfümnek, nyíltan és szabad szájúan beszél olyasmikről, ami sokakat megbotránkoztat, pedig ha máshol nem is, önnön gondolatainkban mi sem pongyolázzuk be a dolgokat. Helen próbálja összehozni elvált szüleit, sikertelenül. Egyetlen szenvedélye van a szexen kívül, avokádó magokat nevelget, hüvelyébe is feldugva őket, mintha tényleg ő lenne az édesanyjuk, innen jön a borító képe is. Ez az anyai viselkedésminta azért is fura, mert Helen 18. születésnapja után rögtön sterilizáltatta magát. A kórházban a lány megismerkedik egy ápolóval, Robinnal, és miután kiengedik, a fiúhoz költözik. Innen már csak remélhetjük, hogy minden jól alakul és hősnőnket végre szereti majd valaki.
Egy kis ízelítő:
"Ha jól meggondolom, még üzletelhetnék is a váladékommal. Tégelybe gyűjteném és eladnám olyan száraz nőknek, akiknek alig-alig képződik ilyesmi. Eredményesebbek lennének, ha eredeti női nedvet használnának, mintha valami mesterséges, sikamlóssá tevő szert vásárolnának."
Döntse el mindenki, hogy a saját értékrendjébe mennyire fér bele egy ilyen alkotás, a szókimondás mellett mennyire képes meglátni egy magányos lány vívódását. Ha prűdnek tartjátok magatokat, akkor nem ez a legjobb választás számotokra, én mégis ajánlom a könyvet mindenkinek, aki képes túllátni a köntörfalakon.

10/9