Könyv: Takami Kósun: Battle Royal

Biztos vannak köztetek, akiknek ismerős ez a könyv, 1999-ben jelent meg és elég hamar bestseller lett. Elég gyakran hasonlítják William Golding: A legyek ura című művéhez, amit én szintén nagyon szeretek, de ez a történet még durvább, legalábbis számomra.
A sztori lényege, hogy egy diktatórikus ázsiai országban időnként kisorsolnak egy osztályt, akik abban a "megtiszteltetésben" részesülnek, hogy egy szigetre szállítják őket, fegyvereket sorsolnak ki köztük és élet-halál játékba kezdenek egymással, a végén pedig csak egyikőjük szabadulhat meg élve a szigetről. Jól hangzik, ugye? 738 oldalon keresztül izgulhatunk, szörnyülködhetünk és ámulhatunk, hogyan válnak egyesek kegyetlen gyilkossá, és milyen sokat számít ilyen helyzetben akár egy rossz szó, vagy mozdulat is. Persze a gyerekek többsége nem szeretne megölni senkit, van aki inkább az öngyilkosságot választja, és vannak, akik szövetkeznek a menekülés reményében. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, és elgondolkoztam, hogy vajon én mit tennék. A szökés lehetetlen, katonák őrzik a menekülési útvonalakat, és az időhúzást megelőzve minden diák nyakára robbanószerkezettel ellátott nyakörv kerül, ami aktiválódik, ha valaki rossz zónában tartózkodik (folyamatosan szűkítik a játék helyszínének területét), vagy ha nem csak egy túlélő marad a játék végéig. A fegyverek kiosztása is érdekes, van aki lőfegyvert, más pedig fazékfedőt kap. A szövetségek felbomlását sorra követhetjük nyomon, barátok ölik meg egymást, saját életüket féltve. Végül már csak hárman maradnak, Noriko (lány), Súja (fiú) és Kavada (fiú), aki már részt vett egy ilyen megpróbáltatáson és meg is nyerte azt. Összefognak és cselhez folyamodnak, de nem árulom el a történet kimenetelét, olvassátok el és megtudhatjátok, mennyit ér egy ilyen szövetség akkor, ha a szabály szerint csak egy győztes lehet, és a szabályok alól nincs kibúvó.
Maga a cím (Battle Royal) ismerős lehet a pankrációban jártasaknak, ugyanis ez a kifejezés azt jelenti, amikor a ringben több pankrátor van egyszerre és mindannyian egymás ellenségei. Persze szövetkezhetnek egy 3. ellen, de végül úgyis csak egy nyertes lehet.
Társadalomkritikaként szokták emlegetni ezt a művet, amivel egyet is értek, hiszen a való életben is küzdünk és harcolunk egymás ellen akár egy jobb állásért, akár egy közelebbi parkolóhelyért. Valamint a gyerekek életébe is bepillantást nyerhetünk, mindenkinek megvan a személyes története, és így már kicsit érthetőbbé is válik, ahogy egyesek reagálnak a programra.
Ha szeretitek az elgondolkodtató könyveket, és jól tűritek az erőszakot, ajánlom Nektek ezt a művet, egy olvasást mindenképp megér, és ha végeztetek vele, a film adaptációt is nézzétek meg.

10/9

Olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett Nektek?

Film: Jane Austen magánélete

Szánom-bánom, nagyon le vagyok maradva a filmes és könyves bejegyzésekkel, bár tudom, hogy vannak, akik nem szeretik ezeket, ez ugyanúgy hozzám tartozik, mint a smink vagy a termékteszt, szóval be fogom pótolni az elmaradásomat. Ezt a filmet már régóta meg akartam nézni, nagyon szeretem Anne Hathaway-t és Jane Austen-t is, szóval dupla dinamitként kötelező darab számomra.

A főszereplő Jane Austen, mily meglepő, szerintem Anne Hathaway-hez nagyon illett ez a szerep. A csinos, szép és okos lányt anyja szeretné olyan férfihez adni, aki "jó parti" lenne, azaz a frigy segítene az Austen család szűkös anyagi helyzetén. Jane viszont eldöntötte, hogy érzelmek nélkül nem megy férjhez. A szerelem pedig bátyja egy barátjának, Tom Lefroy-nak a képében toppan be az életébe, akit eleinte nem szível, olyanok ők, mint a tűz és a víz. Jane, az érzelmekre és romantikára fogékony, intelligens, természetben gyönyört meglátó lány szöges ellentéte a városi élet izgalmaihoz szokott, nőcsábász hírében álló Tomnak. De mi a szerelem, ha nem ellentétek vonzása? Egymásba szeretnek, ám anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy elkapkodják a döntést, Jane hozománya a semmivel egyenlő, Tom pedig gazdag nagybátyjának van kiszolgáltatva. Mikor az öregúr rájön, hogy kire vágyik unokaöccse, minden reményük odavész, a bácsi ugyanis nem hajlandó áldását adni rájuk. Elbúcsúznak egymástól a szerelmesek, de nem tudnak szabadulni az érzéseiktől. Eközben a környék leggazdagabb hölgyének unokaöccse házassági ajánlatot tesz Jane-nek, amit a lány először visszautasít, majd elfogad, bár nem tartja túl sokra a fiatalembert. De minden összekuszálódik, amikor egyszer csak megjelenik Jane-ék háza táján Tom, és szökésre csábítja a lányt, aki családot, barátot, jóhírt eldobva el is indul kedvesével, ám út közben rájön, hogy Tom ezzel nemcsak a saját jogi karrierjét törné ketté, hanem a családját sem tudná tovább támogatni a nagybácsi segítsége nélkül. Fájó szívvel ugyan, de diadalmaskodik az értelem az érzelem fölött és hazatér családjához. A film nemcsak Jane-ről szól, nővére, Cassandra elveszíti vőlegényét, bátyja, Henry pedig megházasodik a történet alatt. Nem tudom, mennyi valóságalapja van a filmnek, az biztos, hogy az írónő sohasem ment férjhez, és ennyi szenvedés és lemondás miatt érzett fájdalom kellő tapasztalatot adhatott bizonyos karakterek megformálásához. Tetszett ez a film, még úgy is, hogy nem éppen happy end a vége, pont ettől lett életszagú és hiteles. A képi világ, a kosztümök, a színészi alakítások, mind-mind pont annyira voltak jók, hogy élvezhetővé tegyék azt a nagyjából 1,5 órát, amíg a képernyő előtt ülünk, de kiemelkedő műnek azért nem nevezném. Azért 10/8 és ajánlom mindenkinek, de elsősorban lányoknak. ;)

Anne Hathaway gyönyörű ebben a szerepben

James McAvoy Tom szerepében

Nekem ezen a képen jobban tetszik, mint a filmben :)

Ti szeretitek a kosztümös filmeket?